praktikus

Esperanto

praktikus

Borrowed from Latin practicus, from Ancient Greek πρακτικός (praktikós).^[1] With -ikus ending.

praktikus (comparative praktikusabb, superlative legpraktikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	praktikus	praktikusak
accusative	praktikusat	praktikusakat
dative	praktikusnak	praktikusaknak
instrumental	praktikussal	praktikusakkal
causal-final	praktikusért	praktikusakért
translative	praktikussá	praktikusakká
terminative	praktikusig	praktikusakig
essive-formal	praktikusként	praktikusakként
essive-modal	—	—
inessive	praktikusban	praktikusakban
superessive	praktikuson	praktikusakon
adessive	praktikusnál	praktikusaknál
illative	praktikusba	praktikusakba
sublative	praktikusra	praktikusakra
allative	praktikushoz	praktikusakhoz
elative	praktikusból	praktikusakból
delative	praktikusról	praktikusakról
ablative	praktikustól	praktikusaktól
non-attributive possessive - singular	praktikusé	praktikusaké
non-attributive possessive - plural	praktikuséi	praktikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

praktikus