röpirat

Hungarian

Etymology

First attested in 1839. From röp- (“short”) +‎ irat (“document”). Calque of German Flugschrift.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrøpirɒt]
• Hyphenation: röp‧irat
• Rhymes: -ɒt

Noun

röpirat (plural röpiratok)

1. leaflet, pamphlet (usually a piece of short writing of a timely issue, with an argumentative or agitational tone)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	röpirat	röpiratok
accusative	röpiratot	röpiratokat
dative	röpiratnak	röpiratoknak
instrumental	röpirattal	röpiratokkal
causal-final	röpiratért	röpiratokért
translative	röpirattá	röpiratokká
terminative	röpiratig	röpiratokig
essive-formal	röpiratként	röpiratokként
essive-modal	—	—
inessive	röpiratban	röpiratokban
superessive	röpiraton	röpiratokon
adessive	röpiratnál	röpiratoknál
illative	röpiratba	röpiratokba
sublative	röpiratra	röpiratokra
allative	röpirathoz	röpiratokhoz
elative	röpiratból	röpiratokból
delative	röpiratról	röpiratokról
ablative	röpirattól	röpiratoktól
non-attributive possessive - singular	röpiraté	röpiratoké
non-attributive possessive - plural	röpiratéi	röpiratokéi

Possessive forms of röpirat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	röpiratom	röpirataim
2nd person sing.	röpiratod	röpirataid
3rd person sing.	röpirata	röpiratai
1st person plural	röpiratunk	röpirataink
2nd person plural	röpiratotok	röpirataitok
3rd person plural	röpiratuk	röpirataik

Derived terms

• röpiratos

 

Compound words

• röpiratkészítő
• röpiratszerző
• röpiratterjesztés
• röpiratterjesztő

 

Further reading

• röpirat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN