ragaszt

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin, perhaps from Proto-Ugric *rᴕ̈ŋkɜ- (“to stick”) + -aszt (causative suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɒɡɒst]
• Hyphenation: ra‧gaszt
• Rhymes: -ɒst

Verb

ragaszt

1. (transitive) to glue, stick

Conjugation

conjugation of ragaszt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ragasztok	ragasztasz	ragaszt	ragasztunk	ragasztotok	ragasztanak
		Def.	ragasztom	ragasztod	ragasztja	ragasztjuk	ragasztjátok	ragasztják
		2nd-p. o.	ragasztalak	―
	Past	Indef.	ragasztottam	ragasztottál	ragasztott	ragasztottunk	ragasztottatok	ragasztottak
		Def.	ragasztottam	ragasztottad	ragasztotta	ragasztottuk	ragasztottátok	ragasztották
		2nd-p. o.	ragasztottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ragasztanék	ragasztanál	ragasztana	ragasztanánk	ragasztanátok	ragasztanának
		Def.	ragasztanám	ragasztanád	ragasztaná	ragasztanánk	ragasztanátok	ragasztanák
		2nd-p. o.	ragasztanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ragasszak	ragassz or ragasszál	ragasszon	ragasszunk	ragasszatok	ragasszanak
		Def.	ragasszam	ragaszd or ragasszad	ragassza	ragasszuk	ragasszátok	ragasszák
		2nd-p. o.	ragasszalak	―
Infinitive	ragasztani		ragasztanom	ragasztanod	ragasztania	ragasztanunk	ragasztanotok	ragasztaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			ragasztás	ragasztó	ragasztott	ragasztandó	ragasztva	ragaszthat

Derived terms

• ragasztás
• ragasztó

 

Related terms

• ragacs
• ragad
• ragály
• ragaszkodik

 

Further reading

• ragaszt in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.