rostacsont

Hungarian

Etymology

rosta (“sieve”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈroʃtɒt͡ʃont]
• Hyphenation: ros‧ta‧csont

Noun

rostacsont (plural rostacsontok)

1. (anatomy) ethmoid bone (the bone of the skull between the eyes and at the roof of the nose)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rostacsont	rostacsontok
accusative	rostacsontot	rostacsontokat
dative	rostacsontnak	rostacsontoknak
instrumental	rostacsonttal	rostacsontokkal
causal-final	rostacsontért	rostacsontokért
translative	rostacsonttá	rostacsontokká
terminative	rostacsontig	rostacsontokig
essive-formal	rostacsontként	rostacsontokként
essive-modal	—	—
inessive	rostacsontban	rostacsontokban
superessive	rostacsonton	rostacsontokon
adessive	rostacsontnál	rostacsontoknál
illative	rostacsontba	rostacsontokba
sublative	rostacsontra	rostacsontokra
allative	rostacsonthoz	rostacsontokhoz
elative	rostacsontból	rostacsontokból
delative	rostacsontról	rostacsontokról
ablative	rostacsonttól	rostacsontoktól
non-attributive possessive - singular	rostacsonté	rostacsontoké
non-attributive possessive - plural	rostacsontéi	rostacsontokéi

Possessive forms of rostacsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rostacsontom	rostacsontjaim
2nd person sing.	rostacsontod	rostacsontjaid
3rd person sing.	rostacsontja	rostacsontjai
1st person plural	rostacsontunk	rostacsontjaink
2nd person plural	rostacsontotok	rostacsontjaitok
3rd person plural	rostacsontjuk	rostacsontjaik