rozmár

See also: rozmar

Hungarian

rozmár

Etymology

From New Latin rosmarus, from Old Norse rosmhvalr (“walrus”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrozmaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: roz‧már

Noun

rozmár (plural rozmárok)

1. walrus (Odobenus rosmarus)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rozmár	rozmárok
accusative	rozmárt	rozmárokat
dative	rozmárnak	rozmároknak
instrumental	rozmárral	rozmárokkal
causal-final	rozmárért	rozmárokért
translative	rozmárrá	rozmárokká
terminative	rozmárig	rozmárokig
essive-formal	rozmárként	rozmárokként
essive-modal	—	—
inessive	rozmárban	rozmárokban
superessive	rozmáron	rozmárokon
adessive	rozmárnál	rozmároknál
illative	rozmárba	rozmárokba
sublative	rozmárra	rozmárokra
allative	rozmárhoz	rozmárokhoz
elative	rozmárból	rozmárokból
delative	rozmárról	rozmárokról
ablative	rozmártól	rozmároktól
non-attributive possessive - singular	rozmáré	rozmároké
non-attributive possessive - plural	rozmáréi	rozmárokéi

Possessive forms of rozmár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rozmárom	rozmárjaim
2nd person sing.	rozmárod	rozmárjaid
3rd person sing.	rozmárja	rozmárjai
1st person plural	rozmárunk	rozmárjaink
2nd person plural	rozmárotok	rozmárjaitok
3rd person plural	rozmárjuk	rozmárjaik

Further reading

• rozmár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN