sújtó

Hungarian

Etymology

sújt (“to hit, strike”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃuːjtoː]
• Hyphenation: súj‧tó

Participle

sújtó

1. present participle of sújt

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	sújtó	sújtók
accusative	sújtót	sújtókat
dative	sújtónak	sújtóknak
instrumental	sújtóval	sújtókkal
causal-final	sújtóért	sújtókért
translative	sújtóvá	sújtókká
terminative	sújtóig	sújtókig
essive-formal	sújtóként	sújtókként
essive-modal	—	—
inessive	sújtóban	sújtókban
superessive	sújtón	sújtókon
adessive	sújtónál	sújtóknál
illative	sújtóba	sújtókba
sublative	sújtóra	sújtókra
allative	sújtóhoz	sújtókhoz
elative	sújtóból	sújtókból
delative	sújtóról	sújtókról
ablative	sújtótól	sújtóktól
non-attributive possessive - singular	sújtóé	sújtóké
non-attributive possessive - plural	sújtóéi	sújtókéi

Derived terms

• sújtólég

 

Related terms

• lesújtó

 

Further reading

• sújtó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN