sebész

Hungarian

Etymology

seb (“wound”) +‎ -ész (noun-forming suffix denoting an occupation)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃɛbeːs]
• Hyphenation: se‧bész
• Rhymes: -eːs

Noun

sebész (plural sebészek)

1. surgeon

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	sebész	sebészek
accusative	sebészt	sebészeket
dative	sebésznek	sebészeknek
instrumental	sebésszel	sebészekkel
causal-final	sebészért	sebészekért
translative	sebésszé	sebészekké
terminative	sebészig	sebészekig
essive-formal	sebészként	sebészekként
essive-modal	—	—
inessive	sebészben	sebészekben
superessive	sebészen	sebészeken
adessive	sebésznél	sebészeknél
illative	sebészbe	sebészekbe
sublative	sebészre	sebészekre
allative	sebészhez	sebészekhez
elative	sebészből	sebészekből
delative	sebészről	sebészekről
ablative	sebésztől	sebészektől
non-attributive possessive - singular	sebészé	sebészeké
non-attributive possessive - plural	sebészéi	sebészekéi

Possessive forms of sebész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sebészem	sebészeim
2nd person sing.	sebészed	sebészeid
3rd person sing.	sebésze	sebészei
1st person plural	sebészünk	sebészeink
2nd person plural	sebészetek	sebészeitek
3rd person plural	sebészük	sebészeik

Derived terms

• sebészi

 

Compound words

• sebészkés

 

Expressions

• ortopéd sebész

 

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ász -ész

Further reading

• sebész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN