sikátor
Hungarian
editEtymology
editProbably borrowed from Latin.[1]
Pronunciation
editNoun
editsikátor (plural sikátorok)
Declension
editInflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | sikátor | sikátorok |
accusative | sikátort | sikátorokat |
dative | sikátornak | sikátoroknak |
instrumental | sikátorral | sikátorokkal |
causal-final | sikátorért | sikátorokért |
translative | sikátorrá | sikátorokká |
terminative | sikátorig | sikátorokig |
essive-formal | sikátorként | sikátorokként |
essive-modal | — | — |
inessive | sikátorban | sikátorokban |
superessive | sikátoron | sikátorokon |
adessive | sikátornál | sikátoroknál |
illative | sikátorba | sikátorokba |
sublative | sikátorra | sikátorokra |
allative | sikátorhoz | sikátorokhoz |
elative | sikátorból | sikátorokból |
delative | sikátorról | sikátorokról |
ablative | sikátortól | sikátoroktól |
non-attributive possessive - singular |
sikátoré | sikátoroké |
non-attributive possessive - plural |
sikátoréi | sikátorokéi |
Possessive forms of sikátor | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | sikátorom | sikátoraim |
2nd person sing. | sikátorod | sikátoraid |
3rd person sing. | sikátora | sikátorai |
1st person plural | sikátorunk | sikátoraink |
2nd person plural | sikátorotok | sikátoraitok |
3rd person plural | sikátoruk | sikátoraik |
References
edit- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
edit- sikátor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN