specifikus
Esperanto edit
Verb edit
specifikus
- conditional of specifiki
Hungarian edit
Etymology edit
Borrowed from Medieval Latin specificus.[1] With -ikus ending.
Pronunciation edit
Adjective edit
specifikus (comparative specifikusabb, superlative legspecifikusabb)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | specifikus | specifikusak |
| accusative | specifikusat | specifikusakat |
| dative | specifikusnak | specifikusaknak |
| instrumental | specifikussal | specifikusakkal |
| causal-final | specifikusért | specifikusakért |
| translative | specifikussá | specifikusakká |
| terminative | specifikusig | specifikusakig |
| essive-formal | specifikusként | specifikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | specifikusban | specifikusakban |
| superessive | specifikuson | specifikusakon |
| adessive | specifikusnál | specifikusaknál |
| illative | specifikusba | specifikusakba |
| sublative | specifikusra | specifikusakra |
| allative | specifikushoz | specifikusakhoz |
| elative | specifikusból | specifikusakból |
| delative | specifikusról | specifikusakról |
| ablative | specifikustól | specifikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
specifikusé | specifikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
specifikuséi | specifikusakéi |
See also edit
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN