Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from Latin spongia (sponge), from Ancient Greek σπογγιά (spongiá).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈʃpoɲɟɒ]
  • Hyphenation: spon‧gya
  • Rhymes: -ɟɒ

Noun

edit

spongya (plural spongyák)

  1. (archaic) sponge
    Synonym: szivacs

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative spongya spongyák
accusative spongyát spongyákat
dative spongyának spongyáknak
instrumental spongyával spongyákkal
causal-final spongyáért spongyákért
translative spongyává spongyákká
terminative spongyáig spongyákig
essive-formal spongyaként spongyákként
essive-modal
inessive spongyában spongyákban
superessive spongyán spongyákon
adessive spongyánál spongyáknál
illative spongyába spongyákba
sublative spongyára spongyákra
allative spongyához spongyákhoz
elative spongyából spongyákból
delative spongyáról spongyákról
ablative spongyától spongyáktól
non-attributive
possessive - singular
spongyáé spongyáké
non-attributive
possessive - plural
spongyáéi spongyákéi
Possessive forms of spongya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. spongyám spongyáim
2nd person sing. spongyád spongyáid
3rd person sing. spongyája spongyái
1st person plural spongyánk spongyáink
2nd person plural spongyátok spongyáitok
3rd person plural spongyájuk spongyáik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit
  • spongya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN