sportszerűtlenség

Hungarian

Etymology

sportszerűtlen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃportsɛryːtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: sport‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

sportszerűtlenség

1. unsportsmanlike conduct, bad sportsmanship (the state of incivility in sports)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	sportszerűtlenség	sportszerűtlenségek
accusative	sportszerűtlenséget	sportszerűtlenségeket
dative	sportszerűtlenségnek	sportszerűtlenségeknek
instrumental	sportszerűtlenséggel	sportszerűtlenségekkel
causal-final	sportszerűtlenségért	sportszerűtlenségekért
translative	sportszerűtlenséggé	sportszerűtlenségekké
terminative	sportszerűtlenségig	sportszerűtlenségekig
essive-formal	sportszerűtlenségként	sportszerűtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	sportszerűtlenségben	sportszerűtlenségekben
superessive	sportszerűtlenségen	sportszerűtlenségeken
adessive	sportszerűtlenségnél	sportszerűtlenségeknél
illative	sportszerűtlenségbe	sportszerűtlenségekbe
sublative	sportszerűtlenségre	sportszerűtlenségekre
allative	sportszerűtlenséghez	sportszerűtlenségekhez
elative	sportszerűtlenségből	sportszerűtlenségekből
delative	sportszerűtlenségről	sportszerűtlenségekről
ablative	sportszerűtlenségtől	sportszerűtlenségektől
non-attributive possessive - singular	sportszerűtlenségé	sportszerűtlenségeké
non-attributive possessive - plural	sportszerűtlenségéi	sportszerűtlenségekéi

Possessive forms of sportszerűtlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sportszerűtlenségem	sportszerűtlenségeim
2nd person sing.	sportszerűtlenséged	sportszerűtlenségeid
3rd person sing.	sportszerűtlensége	sportszerűtlenségei
1st person plural	sportszerűtlenségünk	sportszerűtlenségeink
2nd person plural	sportszerűtlenségetek	sportszerűtlenségeitek
3rd person plural	sportszerűtlenségük	sportszerűtlenségeik