szójáték

Hungarian

First attested in 1817. From szó (“word”) +‎ játék (“play”). Calque of German Wortspiel. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]^[2]

szójáték (plural szójátékok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szójáték	szójátékok
accusative	szójátékot	szójátékokat
dative	szójátéknak	szójátékoknak
instrumental	szójátékkal	szójátékokkal
causal-final	szójátékért	szójátékokért
translative	szójátékká	szójátékokká
terminative	szójátékig	szójátékokig
essive-formal	szójátékként	szójátékokként
essive-modal	—	—
inessive	szójátékban	szójátékokban
superessive	szójátékon	szójátékokon
adessive	szójátéknál	szójátékoknál
illative	szójátékba	szójátékokba
sublative	szójátékra	szójátékokra
allative	szójátékhoz	szójátékokhoz
elative	szójátékból	szójátékokból
delative	szójátékról	szójátékokról
ablative	szójátéktól	szójátékoktól
non-attributive possessive - singular	szójátéké	szójátékoké
non-attributive possessive - plural	szójátékéi	szójátékokéi

Possessive forms of szójáték
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szójátékom	szójátékaim
2nd person sing.	szójátékod	szójátékaid
3rd person sing.	szójátéka	szójátékai
1st person plural	szójátékunk	szójátékaink
2nd person plural	szójátékotok	szójátékaitok
3rd person plural	szójátékuk	szójátékaik

^ szójáték in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
^ szójáték in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)