szórvány

Hungarian

Etymology

From szór (“to scatter”) +‎ -vány (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːrvaːɲ]
• Hyphenation: szór‧vány
• Rhymes: -aːɲ

Noun

szórvány (plural szórványok)

1. diaspora

   Synonym: diaszpóra

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szórvány	szórványok
accusative	szórványt	szórványokat
dative	szórványnak	szórványoknak
instrumental	szórvánnyal	szórványokkal
causal-final	szórványért	szórványokért
translative	szórvánnyá	szórványokká
terminative	szórványig	szórványokig
essive-formal	szórványként	szórványokként
essive-modal	—	—
inessive	szórványban	szórványokban
superessive	szórványon	szórványokon
adessive	szórványnál	szórványoknál
illative	szórványba	szórványokba
sublative	szórványra	szórványokra
allative	szórványhoz	szórványokhoz
elative	szórványból	szórványokból
delative	szórványról	szórványokról
ablative	szórványtól	szórványoktól
non-attributive possessive - singular	szórványé	szórványoké
non-attributive possessive - plural	szórványéi	szórványokéi

Possessive forms of szórvány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szórványom	szórványaim
2nd person sing.	szórványod	szórványaid
3rd person sing.	szórványa	szórványai
1st person plural	szórványunk	szórványaink
2nd person plural	szórványotok	szórványaitok
3rd person plural	szórványuk	szórványaik

Derived terms

• szórványos

 

Further reading

• szórvány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN