szőttem

Hungarian

Etymology

sző +‎ -ttem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsøːtːɛm]
• Hyphenation: szőt‧tem

Verb

szőttem

1. first-person singular indicative past indefinite of sző

   Szőnyeget szőttem. ― I wove carpets.

2. first-person singular indicative past definite of sző