szabotőr

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Saboteur, from French saboteur. With -őr ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒbotøːr]
• Hyphenation: sza‧bo‧tőr
• Rhymes: -øːr

Noun

szabotőr (plural szabotőrök)

1. saboteur

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szabotőr	szabotőrök
accusative	szabotőrt	szabotőröket
dative	szabotőrnek	szabotőröknek
instrumental	szabotőrrel	szabotőrökkel
causal-final	szabotőrért	szabotőrökért
translative	szabotőrré	szabotőrökké
terminative	szabotőrig	szabotőrökig
essive-formal	szabotőrként	szabotőrökként
essive-modal	—	—
inessive	szabotőrben	szabotőrökben
superessive	szabotőrön	szabotőrökön
adessive	szabotőrnél	szabotőröknél
illative	szabotőrbe	szabotőrökbe
sublative	szabotőrre	szabotőrökre
allative	szabotőrhöz	szabotőrökhöz
elative	szabotőrből	szabotőrökből
delative	szabotőrről	szabotőrökről
ablative	szabotőrtől	szabotőröktől
non-attributive possessive - singular	szabotőré	szabotőröké
non-attributive possessive - plural	szabotőréi	szabotőrökéi

Possessive forms of szabotőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabotőröm	szabotőreim
2nd person sing.	szabotőröd	szabotőreid
3rd person sing.	szabotőre	szabotőrei
1st person plural	szabotőrünk	szabotőreink
2nd person plural	szabotőrötök	szabotőreitek
3rd person plural	szabotőrük	szabotőreik