szabotőr

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from German Saboteur, from French saboteur.[1] With -őr ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsɒbotøːr]
  • Hyphenation: sza‧bo‧tőr
  • Rhymes: -øːr

NounEdit

szabotőr (plural szabotőrök)

  1. saboteur

DeclensionEdit

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szabotőr szabotőrök
accusative szabotőrt szabotőröket
dative szabotőrnek szabotőröknek
instrumental szabotőrrel szabotőrökkel
causal-final szabotőrért szabotőrökért
translative szabotőrré szabotőrökké
terminative szabotőrig szabotőrökig
essive-formal szabotőrként szabotőrökként
essive-modal
inessive szabotőrben szabotőrökben
superessive szabotőrön szabotőrökön
adessive szabotőrnél szabotőröknél
illative szabotőrbe szabotőrökbe
sublative szabotőrre szabotőrökre
allative szabotőrhöz szabotőrökhöz
elative szabotőrből szabotőrökből
delative szabotőrről szabotőrökről
ablative szabotőrtől szabotőröktől
non-attributive
possessive - singular
szabotőré szabotőröké
non-attributive
possessive - plural
szabotőréi szabotőrökéi
Possessive forms of szabotőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szabotőröm szabotőreim
2nd person sing. szabotőröd szabotőreid
3rd person sing. szabotőre szabotőrei
1st person plural szabotőrünk szabotőreink
2nd person plural szabotőrötök szabotőreitek
3rd person plural szabotőrük szabotőreik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN