szakmány

Hungarian edit

Probably from an obsolete verb sense of szak +‎ -mány.^[1]^[2]

szakmány (plural szakmányok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szakmány	szakmányok
accusative	szakmányt	szakmányokat
dative	szakmánynak	szakmányoknak
instrumental	szakmánnyal	szakmányokkal
causal-final	szakmányért	szakmányokért
translative	szakmánnyá	szakmányokká
terminative	szakmányig	szakmányokig
essive-formal	szakmányként	szakmányokként
essive-modal	—	—
inessive	szakmányban	szakmányokban
superessive	szakmányon	szakmányokon
adessive	szakmánynál	szakmányoknál
illative	szakmányba	szakmányokba
sublative	szakmányra	szakmányokra
allative	szakmányhoz	szakmányokhoz
elative	szakmányból	szakmányokból
delative	szakmányról	szakmányokról
ablative	szakmánytól	szakmányoktól
non-attributive possessive - singular	szakmányé	szakmányoké
non-attributive possessive - plural	szakmányéi	szakmányokéi

Possessive forms of szakmány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szakmányom	szakmányaim
2nd person sing.	szakmányod	szakmányaid
3rd person sing.	szakmánya	szakmányai
1st person plural	szakmányunk	szakmányaink
2nd person plural	szakmányotok	szakmányaitok
3rd person plural	szakmányuk	szakmányaik

(Expressions):

^ szakmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ szakmány in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN