szarka

Hungarian

Etymology

From a Slavic language. Ultimately, from Proto-Slavic *sorka (“magpie”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrkɒ]
• Hyphenation: szar‧ka
• Rhymes: -kɒ

Noun

szarka (plural szarkák)

1. Eurasian magpie (Pica pica)
2. magpie (someone who displays a magpie-like quality such as collecting, a thief)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szarka	szarkák
accusative	szarkát	szarkákat
dative	szarkának	szarkáknak
instrumental	szarkával	szarkákkal
causal-final	szarkáért	szarkákért
translative	szarkává	szarkákká
terminative	szarkáig	szarkákig
essive-formal	szarkaként	szarkákként
essive-modal	—	—
inessive	szarkában	szarkákban
superessive	szarkán	szarkákon
adessive	szarkánál	szarkáknál
illative	szarkába	szarkákba
sublative	szarkára	szarkákra
allative	szarkához	szarkákhoz
elative	szarkából	szarkákból
delative	szarkáról	szarkákról
ablative	szarkától	szarkáktól
non-attributive possessive - singular	szarkáé	szarkáké
non-attributive possessive - plural	szarkáéi	szarkákéi

Possessive forms of szarka
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szarkám	szarkáim
2nd person sing.	szarkád	szarkáid
3rd person sing.	szarkája	szarkái
1st person plural	szarkánk	szarkáink
2nd person plural	szarkátok	szarkáitok
3rd person plural	szarkájuk	szarkáik

Derived terms

Compound words

• szarkaláb

 

Expressions

• sokat akar a szarka, de nem bírja a farka

 

Further reading

• szarka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN