szellő

HungarianEdit

EtymologyEdit

A diminutive form of szél (wind).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsɛlːøː]
  • Hyphenation: szel‧lő
  • Rhymes: -løː

NounEdit

szellő (plural szellők)

  1. breeze, zephyr

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szellő szellők
accusative szellőt szellőket
dative szellőnek szellőknek
instrumental szellővel szellőkkel
causal-final szellőért szellőkért
translative szellővé szellőkké
terminative szellőig szellőkig
essive-formal szellőként szellőkként
essive-modal
inessive szellőben szellőkben
superessive szellőn szellőkön
adessive szellőnél szellőknél
illative szellőbe szellőkbe
sublative szellőre szellőkre
allative szellőhöz szellőkhöz
elative szellőből szellőkből
delative szellőről szellőkről
ablative szellőtől szellőktől
non-attributive
possessive - singular
szellőé szellőké
non-attributive
possessive - plural
szellőéi szellőkéi
Possessive forms of szellő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szellőm szellőim
2nd person sing. szellőd szellőid
3rd person sing. szellője szellői
1st person plural szellőnk szellőink
2nd person plural szellőtök szellőitek
3rd person plural szellőjük szellőik

SynonymsEdit

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)

Further readingEdit