személyű
Hungarian edit
Etymology edit
személy (“person”) + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation edit
Adjective edit
személyű (not comparable)
- of or related to the specified person
- harmadik személyű ― third-person
Declension edit
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | személyű | személyűek |
accusative | személyűt | személyűeket |
dative | személyűnek | személyűeknek |
instrumental | személyűvel | személyűekkel |
causal-final | személyűért | személyűekért |
translative | személyűvé | személyűekké |
terminative | személyűig | személyűekig |
essive-formal | személyűként | személyűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | személyűben | személyűekben |
superessive | személyűn | személyűeken |
adessive | személyűnél | személyűeknél |
illative | személyűbe | személyűekbe |
sublative | személyűre | személyűekre |
allative | személyűhöz | személyűekhez |
elative | személyűből | személyűekből |
delative | személyűről | személyűekről |
ablative | személyűtől | személyűektől |
non-attributive possessive - singular |
személyűé | személyűeké |
non-attributive possessive - plural |
személyűéi | személyűekéi |