Hungarian

edit

Etymology

edit

From Latin senator.[1] With -átor ending.

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈsɛnaːtor]
  • Hyphenation: sze‧ná‧tor
  • Rhymes: -or

Noun

edit

szenátor (plural szenátorok)

  1. senator

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szenátor szenátorok
accusative szenátort szenátorokat
dative szenátornak szenátoroknak
instrumental szenátorral szenátorokkal
causal-final szenátorért szenátorokért
translative szenátorrá szenátorokká
terminative szenátorig szenátorokig
essive-formal szenátorként szenátorokként
essive-modal
inessive szenátorban szenátorokban
superessive szenátoron szenátorokon
adessive szenátornál szenátoroknál
illative szenátorba szenátorokba
sublative szenátorra szenátorokra
allative szenátorhoz szenátorokhoz
elative szenátorból szenátorokból
delative szenátorról szenátorokról
ablative szenátortól szenátoroktól
non-attributive
possessive - singular
szenátoré szenátoroké
non-attributive
possessive - plural
szenátoréi szenátorokéi
Possessive forms of szenátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenátorom szenátoraim
2nd person sing. szenátorod szenátoraid
3rd person sing. szenátora szenátorai
1st person plural szenátorunk szenátoraink
2nd person plural szenátorotok szenátoraitok
3rd person plural szenátoruk szenátoraik

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit