szentelt

Hungarian

Etymology

szentel (“to consecrate; dedicate”) +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛntɛlt]
• Hyphenation: szen‧telt
• Rhymes: -ɛlt

Verb

szentelt

1. third-person singular indicative past indefinite of szentel

Participle

szentelt

1. past participle of szentel: consecrated

   Synonym: felszentelt

Adjective

szentelt (not generally comparable, comparative szenteltebb, superlative legszenteltebb)

1. holy, blessed

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentelt	szenteltek
accusative	szenteltet	szentelteket
dative	szenteltnek	szentelteknek
instrumental	szentelttel	szenteltekkel
causal-final	szenteltért	szenteltekért
translative	szenteltté	szenteltekké
terminative	szenteltig	szenteltekig
essive-formal	szenteltként	szenteltekként
essive-modal	—	—
inessive	szenteltben	szenteltekben
superessive	szentelten	szentelteken
adessive	szenteltnél	szentelteknél
illative	szenteltbe	szenteltekbe
sublative	szenteltre	szenteltekre
allative	szentelthez	szenteltekhez
elative	szenteltből	szenteltekből
delative	szenteltről	szenteltekről
ablative	szentelttől	szenteltektől
non-attributive possessive - singular	szentelté	szentelteké
non-attributive possessive - plural	szenteltéi	szenteltekéi

Derived terms

• szenteltvíz

 

Further reading

• szentelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN