szexuális
Hungarian edit
Etymology edit
From English sexual, from Latin sexus (“sex”).[1] With -ális ending.
Pronunciation edit
Adjective edit
szexuális (comparative szexuálisabb, superlative legszexuálisabb)
Declension edit
| Inflection of szexuális | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szexuális | szexuálisak |
| accusative | szexuálisat szexuálist |
szexuálisakat |
| dative | szexuálisnak | szexuálisaknak |
| instrumental | szexuálissal | szexuálisakkal |
| causal-final | szexuálisért | szexuálisakért |
| translative | szexuálissá | szexuálisakká |
| terminative | szexuálisig | szexuálisakig |
| essive-formal | szexuálisként | szexuálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szexuálisban | szexuálisakban |
| superessive | szexuálison | szexuálisakon |
| adessive | szexuálisnál | szexuálisaknál |
| illative | szexuálisba | szexuálisakba |
| sublative | szexuálisra | szexuálisakra |
| allative | szexuálishoz | szexuálisakhoz |
| elative | szexuálisból | szexuálisakból |
| delative | szexuálisról | szexuálisakról |
| ablative | szexuálistól | szexuálisaktól |
| non-attributive possessive - singular |
szexuálisé | szexuálisaké |
| non-attributive possessive - plural |
szexuáliséi | szexuálisakéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading edit
- szexuális in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN