szillogizmus

Hungarian

Etymology

From Latin syllogismus, from Ancient Greek συλλογισμός (sullogismós, “inference, conclusion”). With -izmus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsilːoɡizmuʃ]
• Hyphenation: szil‧lo‧giz‧mus
• Rhymes: -uʃ

Noun

szillogizmus (plural szillogizmusok)

1. (logic) syllogism

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szillogizmus	szillogizmusok
accusative	szillogizmust	szillogizmusokat
dative	szillogizmusnak	szillogizmusoknak
instrumental	szillogizmussal	szillogizmusokkal
causal-final	szillogizmusért	szillogizmusokért
translative	szillogizmussá	szillogizmusokká
terminative	szillogizmusig	szillogizmusokig
essive-formal	szillogizmusként	szillogizmusokként
essive-modal	—	—
inessive	szillogizmusban	szillogizmusokban
superessive	szillogizmuson	szillogizmusokon
adessive	szillogizmusnál	szillogizmusoknál
illative	szillogizmusba	szillogizmusokba
sublative	szillogizmusra	szillogizmusokra
allative	szillogizmushoz	szillogizmusokhoz
elative	szillogizmusból	szillogizmusokból
delative	szillogizmusról	szillogizmusokról
ablative	szillogizmustól	szillogizmusoktól
non-attributive possessive - singular	szillogizmusé	szillogizmusoké
non-attributive possessive - plural	szillogizmuséi	szillogizmusokéi

Possessive forms of szillogizmus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szillogizmusom	szillogizmusaim
2nd person sing.	szillogizmusod	szillogizmusaid
3rd person sing.	szillogizmusa	szillogizmusai
1st person plural	szillogizmusunk	szillogizmusaink
2nd person plural	szillogizmusotok	szillogizmusaitok
3rd person plural	szillogizmusuk	szillogizmusaik

Further reading

• szillogizmus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN