szultanátus
Hungarian
editEtymology
editFrom New Latin sultanatus (“sultanate”).[1] With -átus ending.
Pronunciation
editNoun
editszultanátus (plural szultanátusok)
Declension
editInflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szultanátus | szultanátusok |
accusative | szultanátust | szultanátusokat |
dative | szultanátusnak | szultanátusoknak |
instrumental | szultanátussal | szultanátusokkal |
causal-final | szultanátusért | szultanátusokért |
translative | szultanátussá | szultanátusokká |
terminative | szultanátusig | szultanátusokig |
essive-formal | szultanátusként | szultanátusokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szultanátusban | szultanátusokban |
superessive | szultanátuson | szultanátusokon |
adessive | szultanátusnál | szultanátusoknál |
illative | szultanátusba | szultanátusokba |
sublative | szultanátusra | szultanátusokra |
allative | szultanátushoz | szultanátusokhoz |
elative | szultanátusból | szultanátusokból |
delative | szultanátusról | szultanátusokról |
ablative | szultanátustól | szultanátusoktól |
non-attributive possessive - singular |
szultanátusé | szultanátusoké |
non-attributive possessive - plural |
szultanátuséi | szultanátusokéi |
Possessive forms of szultanátus | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szultanátusom | szultanátusaim |
2nd person sing. | szultanátusod | szultanátusaid |
3rd person sing. | szultanátusa | szultanátusai |
1st person plural | szultanátusunk | szultanátusaink |
2nd person plural | szultanátusotok | szultanátusaitok |
3rd person plural | szultanátusuk | szultanátusaik |
References
edit- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN