Hungarian

edit

Etymology

edit

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -asz (noun-forming suffix). Cognates include támad, támolyog, támaszt, támaszkodik, támogat.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈtaːmɒs]
  • Hyphenation: tá‧masz
  • Rhymes: -ɒs

Noun

edit

támasz (plural támaszok)

  1. support
  2. (figuratively) mainstay, pillar, support

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative támasz támaszok
accusative támaszt támaszokat
dative támasznak támaszoknak
instrumental támasszal támaszokkal
causal-final támaszért támaszokért
translative támasszá támaszokká
terminative támaszig támaszokig
essive-formal támaszként támaszokként
essive-modal
inessive támaszban támaszokban
superessive támaszon támaszokon
adessive támasznál támaszoknál
illative támaszba támaszokba
sublative támaszra támaszokra
allative támaszhoz támaszokhoz
elative támaszból támaszokból
delative támaszról támaszokról
ablative támasztól támaszoktól
non-attributive
possessive - singular
támaszé támaszoké
non-attributive
possessive - plural
támaszéi támaszokéi
Possessive forms of támasz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. támaszom támaszaim
2nd person sing. támaszod támaszaid
3rd person sing. támasza támaszai
1st person plural támaszunk támaszaink
2nd person plural támaszotok támaszaitok
3rd person plural támaszuk támaszaik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ támasz in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • támasz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN