tényező

Hungarian

Etymology

From the noun tény.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈteːɲɛzøː]
• Hyphenation: té‧nye‧ző
• Rhymes: -zøː

Noun

tényező (plural tényezők)

1. factor (integral part)
2. (mathematics) factor

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	tényező	tényezők
accusative	tényezőt	tényezőket
dative	tényezőnek	tényezőknek
instrumental	tényezővel	tényezőkkel
causal-final	tényezőért	tényezőkért
translative	tényezővé	tényezőkké
terminative	tényezőig	tényezőkig
essive-formal	tényezőként	tényezőkként
essive-modal	—	—
inessive	tényezőben	tényezőkben
superessive	tényezőn	tényezőkön
adessive	tényezőnél	tényezőknél
illative	tényezőbe	tényezőkbe
sublative	tényezőre	tényezőkre
allative	tényezőhöz	tényezőkhöz
elative	tényezőből	tényezőkből
delative	tényezőről	tényezőkről
ablative	tényezőtől	tényezőktől
non-attributive possessive - singular	tényezőé	tényezőké
non-attributive possessive - plural	tényezőéi	tényezőkéi

Possessive forms of tényező
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tényezőm	tényezőim
2nd person sing.	tényeződ	tényezőid
3rd person sing.	tényezője	tényezői
1st person plural	tényezőnk	tényezőink
2nd person plural	tényezőtök	tényezőitek
3rd person plural	tényezőjük	tényezőik

Derived terms

• szorzótényező

 

Further reading

• tényező in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN