túra

See also: Appendix:Variations of "tura"

Czech

Etymology

Borrowed from German Tour.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtuːra]

Noun

túra f

1. (informal) trip

   Synonym: výlet

Declension

Declension of túra (hard feminine)

	singular	plural
nominative	túra	túry
genitive	túry	túr
dative	túře	túrám
accusative	túru	túry
vocative	túro	túry
locative	túře	túrách
instrumental	túrou	túrami

Related terms

• turismus
• turista
• turistický
• turistika

 

Further reading

• “túra”, in Kartotéka Novočeského lexikálního archivu (in Czech)
• “túra”, in Slovník spisovného jazyka českého (in Czech), 1960–1971, 1989
• “túra”, in Internetová jazyková příručka (in Czech)

Hungarian

Etymology

Back-formation from túrázik.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtuːrɒ]
• Hyphenation: tú‧ra
• Rhymes: -rɒ

Noun

túra (plural túrák)

1. tour, trip

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	túra	túrák
accusative	túrát	túrákat
dative	túrának	túráknak
instrumental	túrával	túrákkal
causal-final	túráért	túrákért
translative	túrává	túrákká
terminative	túráig	túrákig
essive-formal	túraként	túrákként
essive-modal	—	—
inessive	túrában	túrákban
superessive	túrán	túrákon
adessive	túránál	túráknál
illative	túrába	túrákba
sublative	túrára	túrákra
allative	túrához	túrákhoz
elative	túrából	túrákból
delative	túráról	túrákról
ablative	túrától	túráktól
non-attributive possessive - singular	túráé	túráké
non-attributive possessive - plural	túráéi	túrákéi

Possessive forms of túra
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	túrám	túráim
2nd person sing.	túrád	túráid
3rd person sing.	túrája	túrái
1st person plural	túránk	túráink
2nd person plural	túrátok	túráitok
3rd person plural	túrájuk	túráik

Further reading

• túra in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN