See also: tunde, tuende, Tunde, and Tünde

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Created by Mihály Vörösmarty in 1830 as a female given name Tünde.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈtyndɛ]
  • Hyphenation: tün‧de

NounEdit

tünde ‎(plural tündék)

  1. elf (a mythical being)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tünde tündék
accusative tündét tündéket
dative tündének tündéknek
instrumental tündével tündékkel
causal-final tündéért tündékért
translative tündévé tündékké
terminative tündéig tündékig
essive-formal tündeként tündékként
essive-modal
inessive tündében tündékben
superessive tündén tündéken
adessive tündénél tündéknél
illative tündébe tündékbe
sublative tündére tündékre
allative tündéhez tündékhez
elative tündéből tündékből
delative tündéről tündékről
ablative tündétől tündéktől
Possessive forms of tünde
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tündém tündéim
2nd person sing. tündéd tündéid
3rd person sing. tündéje tündéi
1st person plural tündénk tündéink
2nd person plural tündétek tündéitek
3rd person plural tündéjük tündéik

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6