tacskó

HungarianEdit

 
tacskó

EtymologyEdit

From Late Latin taxō (badger), of Germanic origin, compare Proto-Germanic *þahsuz (badger).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈtɒt͡ʃkoː]
  • Hyphenation: tacs‧kó
  • Rhymes: -koː

NounEdit

tacskó (plural tacskók)

  1. dachshund
    Synonym: dakszli
  2. (colloquial) callow youth

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tacskó tacskók
accusative tacskót tacskókat
dative tacskónak tacskóknak
instrumental tacskóval tacskókkal
causal-final tacskóért tacskókért
translative tacskóvá tacskókká
terminative tacskóig tacskókig
essive-formal tacskóként tacskókként
essive-modal
inessive tacskóban tacskókban
superessive tacskón tacskókon
adessive tacskónál tacskóknál
illative tacskóba tacskókba
sublative tacskóra tacskókra
allative tacskóhoz tacskókhoz
elative tacskóból tacskókból
delative tacskóról tacskókról
ablative tacskótól tacskóktól
non-attributive
possessive - singular
tacskóé tacskóké
non-attributive
possessive - plural
tacskóéi tacskókéi
Possessive forms of tacskó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tacskóm tacskóim
2nd person sing. tacskód tacskóid
3rd person sing. tacskója tacskói
1st person plural tacskónk tacskóink
2nd person plural tacskótok tacskóitok
3rd person plural tacskójuk tacskóik

See alsoEdit

Further readingEdit

  • tacskó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.