tisztelt

Hungarian

Etymology

tisztel +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistɛlt]
• Hyphenation: tisz‧telt
• Rhymes: -ɛlt

Verb

tisztelt

1. third-person singular indicative past indefinite of tisztel

Participle

tisztelt

1. past participle of tisztel

Adjective

tisztelt (comparative tiszteltebb, superlative legtiszteltebb)

1. respected (deserving of respect; due special honor or appreciation)
2. dear (a formal way to address somebody at the beginning of a letter)

   Tisztelt Kovács úr! ― Dear Mr. Kovács,

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tisztelt	tiszteltek
accusative	tiszteltet	tisztelteket
dative	tiszteltnek	tisztelteknek
instrumental	tisztelttel	tiszteltekkel
causal-final	tiszteltért	tiszteltekért
translative	tiszteltté	tiszteltekké
terminative	tiszteltig	tiszteltekig
essive-formal	tiszteltként	tiszteltekként
essive-modal	—	—
inessive	tiszteltben	tiszteltekben
superessive	tisztelten	tisztelteken
adessive	tiszteltnél	tisztelteknél
illative	tiszteltbe	tiszteltekbe
sublative	tiszteltre	tiszteltekre
allative	tisztelthez	tiszteltekhez
elative	tiszteltből	tiszteltekből
delative	tiszteltről	tiszteltekről
ablative	tisztelttől	tiszteltektől
non-attributive possessive - singular	tisztelté	tisztelteké
non-attributive possessive - plural	tiszteltéi	tiszteltekéi

Derived terms

• t. (abbreviation)

Further reading

• tisztelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN