See also: Torz and Tórz

HungarianEdit

EtymologyEdit

Created by Dávid Barczafalvi Szabó during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries, however the way it was formed is uncertain.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈtorz]
  • Hyphenation: torz
  • Rhymes: -orz

AdjectiveEdit

torz (comparative torzabb, superlative legtorzabb)

  1. deformed, misshapen, distorted, malformed, freakish

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative torz torzak
accusative torzat torzakat
dative torznak torzaknak
instrumental torzzal torzakkal
causal-final torzért torzakért
translative torzzá torzakká
terminative torzig torzakig
essive-formal torzként torzakként
essive-modal
inessive torzban torzakban
superessive torzon torzakon
adessive torznál torzaknál
illative torzba torzakba
sublative torzra torzakra
allative torzhoz torzakhoz
elative torzból torzakból
delative torzról torzakról
ablative torztól torzaktól
non-attributive
possessive - singular
torzé torzaké
non-attributive
possessive - plural
torzéi torzakéi

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • torz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.