torzít

Hungarian

Etymology

torz +‎ -ít. First attested in 1823.

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈtorziːt]
• Hyphenation: tor‧zít
• Rhymes: -iːt

Verb

torzít

1. (transitive) to deform, to distort, to disfigure

Conjugation

conjugation of torzít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	torzítok	torzítasz	torzít	torzítunk	torzítotok	torzítanak
		Def.	torzítom	torzítod	torzítja	torzítjuk	torzítjátok	torzítják
		2nd-p. o.	torzítalak	―
	Past	Indef.	torzítottam	torzítottál	torzított	torzítottunk	torzítottatok	torzítottak
		Def.	torzítottam	torzítottad	torzította	torzítottuk	torzítottátok	torzították
		2nd-p. o.	torzítottalak	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	torzítanék	torzítanál	torzítana	torzítanánk	torzítanátok	torzítanának
		Def.	torzítanám	torzítanád	torzítaná	torzítanánk	torzítanátok	torzítanák
		2nd-p. o.	torzítanálak	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	torzítsak	torzíts or torzítsál	torzítson	torzítsunk	torzítsatok	torzítsanak
		Def.	torzítsam	torzítsd or torzítsad	torzítsa	torzítsuk	torzítsátok	torzítsák
		2nd-p. o.	torzítsalak	―
Infinitive	torzítani		torzítanom	torzítanod	torzítania	torzítanunk	torzítanotok	torzítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			torzítás	torzító	torzított	torzítandó	torzítva	torzíthat

Derived terms

• torzítás

(With verbal prefixes):

• eltorzít

Related terms

• torzul

Further reading

• torzít in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.