Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian unuk (grandson), unuka (granddaughter), Polish wnuk (grandson), Russian внук (vnuk, grandson), внучка (vnučka, granddaughter).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈunokɒ]
  • Hyphenation: uno‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Noun

edit

unoka (plural unokák)

  1. grandchild

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative unoka unokák
accusative unokát unokákat
dative unokának unokáknak
instrumental unokával unokákkal
causal-final unokáért unokákért
translative unokává unokákká
terminative unokáig unokákig
essive-formal unokaként unokákként
essive-modal
inessive unokában unokákban
superessive unokán unokákon
adessive unokánál unokáknál
illative unokába unokákba
sublative unokára unokákra
allative unokához unokákhoz
elative unokából unokákból
delative unokáról unokákról
ablative unokától unokáktól
non-attributive
possessive - singular
unokáé unokáké
non-attributive
possessive - plural
unokáéi unokákéi
Possessive forms of unoka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. unokám unokáim
2nd person sing. unokád unokáid
3rd person sing. unokája unokái
1st person plural unokánk unokáink
2nd person plural unokátok unokáitok
3rd person plural unokájuk unokáik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ unoka in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • unoka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN