végső

Hungarian

vég (“end”) +‎ -ső (adjective-forming suffix)

végső (comparative végsőbb, superlative legvégső or legvégsőbb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	végső	végsők
accusative	végsőt	végsőket
dative	végsőnek	végsőknek
instrumental	végsővel	végsőkkel
causal-final	végsőért	végsőkért
translative	végsővé	végsőkké
terminative	végsőig	végsőkig
essive-formal	végsőként	végsőkként
essive-modal	—	—
inessive	végsőben	végsőkben
superessive	végsőn	végsőkön
adessive	végsőnél	végsőknél
illative	végsőbe	végsőkbe
sublative	végsőre	végsőkre
allative	végsőhöz	végsőkhöz
elative	végsőből	végsőkből
delative	végsőről	végsőkről
ablative	végsőtől	végsőktől
non-attributive possessive - singular	végsőé	végsőké
non-attributive possessive - plural	végsőéi	végsőkéi