See also: veg

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of uncertain origin, possibly[1] from Proto-Finno-Ugric *wiŋi ‎(end). Cognate to Finnish viime and Estonian viimane.[2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈveːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: vég

NounEdit

vég ‎(plural végek)

  1. end

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vég végek
accusative véget végeket
dative végnek végeknek
instrumental véggel végekkel
causal-final végért végekért
translative véggé végekké
terminative végig végekig
essive-formal végként végekként
essive-modal végül
inessive végben végekben
superessive végen végeken
adessive végnél végeknél
illative végbe végekbe
sublative végre végekre
allative véghez végekhez
elative végből végekből
delative végről végekről
ablative végtől végektől
Possessive forms of vég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végem végeim
2nd person sing. véged végeid
3rd person sing. vége végei
1st person plural végünk végeink
2nd person plural végetek végeitek
3rd person plural végük végeik

Derived termsEdit

(Compound words):

(Expressions):

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
  2. ^ Starostin's Uralic Database, Entry #1166
Read in another language