zsiráf

Hungarian

zsiráf

Etymology

Borrowed from Austrian German Giraffe, from Italian giraffa, from Arabic زَرَافَة (zarāfa, “giraffe”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʒiraːf]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -aːf
• Hyphenation: zsi‧ráf

Noun

zsiráf (plural zsiráfok)

1. giraffe

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	zsiráf	zsiráfok
accusative	zsiráfot	zsiráfokat
dative	zsiráfnak	zsiráfoknak
instrumental	zsiráffal	zsiráfokkal
causal-final	zsiráfért	zsiráfokért
translative	zsiráffá	zsiráfokká
terminative	zsiráfig	zsiráfokig
essive-formal	zsiráfként	zsiráfokként
essive-modal	—	—
inessive	zsiráfban	zsiráfokban
superessive	zsiráfon	zsiráfokon
adessive	zsiráfnál	zsiráfoknál
illative	zsiráfba	zsiráfokba
sublative	zsiráfra	zsiráfokra
allative	zsiráfhoz	zsiráfokhoz
elative	zsiráfból	zsiráfokból
delative	zsiráfról	zsiráfokról
ablative	zsiráftól	zsiráfoktól
non-attributive possessive - singular	zsiráfé	zsiráfoké
non-attributive possessive - plural	zsiráféi	zsiráfokéi

Possessive forms of zsiráf
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	zsiráfom	zsiráfjaim
2nd person sing.	zsiráfod	zsiráfjaid
3rd person sing.	zsiráfja	zsiráfjai
1st person plural	zsiráfunk	zsiráfjaink
2nd person plural	zsiráfotok	zsiráfjaitok
3rd person plural	zsiráfjuk	zsiráfjaik

Further reading

• zsiráf in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN