állampolgárságú

Hungarian

Etymology

állampolgárság (“citizenship”) +‎ -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒmpolɡaːrʃaːɡuː]
• Hyphenation: ál‧lam‧pol‧gár‧sá‧gú
• Rhymes: -ɡuː

Adjective

állampolgárságú (not comparable)

1. (attributive) with citizenship, national, nationality

   kettős állampolgárságú lakosok ― residents with dual citizenship

   Magyar állampolgárságú gyermekük két éve született. ― Their child, a Hungarian national, was born two years ago.

   a más állampolgárságú házastársak jogai ― the rights of spouses holding another nationality

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állampolgárságú	állampolgárságúak
accusative	állampolgárságút	állampolgárságúakat
dative	állampolgárságúnak	állampolgárságúaknak
instrumental	állampolgárságúval	állampolgárságúakkal
causal-final	állampolgárságúért	állampolgárságúakért
translative	állampolgárságúvá	állampolgárságúakká
terminative	állampolgárságúig	állampolgárságúakig
essive-formal	állampolgárságúként	állampolgárságúakként
essive-modal	—	—
inessive	állampolgárságúban	állampolgárságúakban
superessive	állampolgárságún	állampolgárságúakon
adessive	állampolgárságúnál	állampolgárságúaknál
illative	állampolgárságúba	állampolgárságúakba
sublative	állampolgárságúra	állampolgárságúakra
allative	állampolgárságúhoz	állampolgárságúakhoz
elative	állampolgárságúból	állampolgárságúakból
delative	állampolgárságúról	állampolgárságúakról
ablative	állampolgárságútól	állampolgárságúaktól
non-attributive possessive - singular	állampolgárságúé	állampolgárságúaké
non-attributive possessive - plural	állampolgárságúéi	állampolgárságúakéi