átmenet

Hungarian

Etymology

From the verb átmegy +‎ -et.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːtmɛnɛt]
• Hyphenation: át‧me‧net

Noun

átmenet (plural átmenetek)

1. transition

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	átmenet	átmenetek
accusative	átmenetet	átmeneteket
dative	átmenetnek	átmeneteknek
instrumental	átmenettel	átmenetekkel
causal-final	átmenetért	átmenetekért
translative	átmenetté	átmenetekké
terminative	átmenetig	átmenetekig
essive-formal	átmenetként	átmenetekként
essive-modal	—	—
inessive	átmenetben	átmenetekben
superessive	átmeneten	átmeneteken
adessive	átmenetnél	átmeneteknél
illative	átmenetbe	átmenetekbe
sublative	átmenetre	átmenetekre
allative	átmenethez	átmenetekhez
elative	átmenetből	átmenetekből
delative	átmenetről	átmenetekről
ablative	átmenettől	átmenetektől
non-attributive possessive - singular	átmeneté	átmeneteké
non-attributive possessive - plural	átmenetéi	átmenetekéi

Possessive forms of átmenet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	átmenetem	átmeneteim
2nd person sing.	átmeneted	átmeneteid
3rd person sing.	átmenete	átmenetei
1st person plural	átmenetünk	átmeneteink
2nd person plural	átmenetetek	átmeneteitek
3rd person plural	átmenetük	átmeneteik

Derived terms

• átmeneti

 

Related terms

• átmegy → átmenő

 

Further reading

• átmenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• átmenet in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)