éles

See also: eles, êles, and élés

Hungarian

Etymology

él (“edge”) +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːlɛʃ]
• Hyphenation: éles
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

éles (comparative élesebb, superlative legélesebb)

1. sharp (able to cut easily)

Declension

Inflection of éles
	singular	plural
nominative	éles	élesek
accusative	éleset élest	éleseket
dative	élesnek	éleseknek
instrumental	élessel	élesekkel
causal-final	élesért	élesekért
translative	élessé	élesekké
terminative	élesig	élesekig
essive-formal	élesként	élesekként
essive-modal	—	—
inessive	élesben	élesekben
superessive	élesen	éleseken
adessive	élesnél	éleseknél
illative	élesbe	élesekbe
sublative	élesre	élesekre
allative	éleshez	élesekhez
elative	élesből	élesekből
delative	élesről	élesekről
ablative	élestől	élesektől
non-attributive possessive - singular	élesé	éleseké
non-attributive possessive - plural	éleséi	élesekéi

Antonyms

• tompa

Derived terms

• élesen
• élesség

Further reading

• éles in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• éles in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)