írásszakértő

Hungarian

From írás (“writing”) +‎ szakértő (“expert, specialist”).

írásszakértő (plural írásszakértők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	írásszakértő	írásszakértők
accusative	írásszakértőt	írásszakértőket
dative	írásszakértőnek	írásszakértőknek
instrumental	írásszakértővel	írásszakértőkkel
causal-final	írásszakértőért	írásszakértőkért
translative	írásszakértővé	írásszakértőkké
terminative	írásszakértőig	írásszakértőkig
essive-formal	írásszakértőként	írásszakértőkként
essive-modal	—	—
inessive	írásszakértőben	írásszakértőkben
superessive	írásszakértőn	írásszakértőkön
adessive	írásszakértőnél	írásszakértőknél
illative	írásszakértőbe	írásszakértőkbe
sublative	írásszakértőre	írásszakértőkre
allative	írásszakértőhöz	írásszakértőkhöz
elative	írásszakértőből	írásszakértőkből
delative	írásszakértőről	írásszakértőkről
ablative	írásszakértőtől	írásszakértőktől
non-attributive possessive - singular	írásszakértőé	írásszakértőké
non-attributive possessive - plural	írásszakértőéi	írásszakértőkéi

Possessive forms of írásszakértő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	írásszakértőm	írásszakértőim
2nd person sing.	írásszakértőd	írásszakértőid
3rd person sing.	írásszakértője	írásszakértői
1st person plural	írásszakértőnk	írásszakértőink
2nd person plural	írásszakértőtök	írásszakértőitek
3rd person plural	írásszakértőjük	írásszakértőik