öntés

Hungarian

Etymology

önt (“to pour, cast, spill, dump, shed, found, mo[u]ld”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønteːʃ]
• Hyphenation: ön‧tés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

öntés (countable and uncountable, plural öntések)

1. verbal noun of önt

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	öntés	öntések
accusative	öntést	öntéseket
dative	öntésnek	öntéseknek
instrumental	öntéssel	öntésekkel
causal-final	öntésért	öntésekért
translative	öntéssé	öntésekké
terminative	öntésig	öntésekig
essive-formal	öntésként	öntésekként
essive-modal	öntésül	—
inessive	öntésben	öntésekben
superessive	öntésen	öntéseken
adessive	öntésnél	öntéseknél
illative	öntésbe	öntésekbe
sublative	öntésre	öntésekre
allative	öntéshez	öntésekhez
elative	öntésből	öntésekből
delative	öntésről	öntésekről
ablative	öntéstől	öntésektől
non-attributive possessive - singular	öntésé	öntéseké
non-attributive possessive - plural	öntéséi	öntésekéi

Possessive forms of öntés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öntésem	öntéseim
2nd person sing.	öntésed	öntéseid
3rd person sing.	öntése	öntései
1st person plural	öntésünk	öntéseink
2nd person plural	öntésetek	öntéseitek
3rd person plural	öntésük	öntéseik

Further reading

• öntés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN