ügyetlen

Hungarian

Etymology

ügy +‎ -etlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyɟɛtlɛn]
• Hyphenation: ügyet‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

ügyetlen (comparative ügyetlenebb, superlative legügyetlenebb)

1. clumsy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ügyetlen	ügyetlenek
accusative	ügyetlent	ügyetleneket
dative	ügyetlennek	ügyetleneknek
instrumental	ügyetlennel	ügyetlenekkel
causal-final	ügyetlenért	ügyetlenekért
translative	ügyetlenné	ügyetlenekké
terminative	ügyetlenig	ügyetlenekig
essive-formal	ügyetlenként	ügyetlenekként
essive-modal	ügyetlenül	—
inessive	ügyetlenben	ügyetlenekben
superessive	ügyetlenen	ügyetleneken
adessive	ügyetlennél	ügyetleneknél
illative	ügyetlenbe	ügyetlenekbe
sublative	ügyetlenre	ügyetlenekre
allative	ügyetlenhez	ügyetlenekhez
elative	ügyetlenből	ügyetlenekből
delative	ügyetlenről	ügyetlenekről
ablative	ügyetlentől	ügyetlenektől
non-attributive possessive - singular	ügyetlené	ügyetleneké
non-attributive possessive - plural	ügyetlenéi	ügyetlenekéi

Synonyms

• esetlen

Antonyms

• ügyes

Derived terms

• ügyetlenkedik
• ügyetlenség

 

Further reading

• ügyetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN