üvölt

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -ölt (instantaneous suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyvølt]
• Hyphenation: üvölt
• Rhymes: -ølt

Verb

üvölt

1. (transitive) to howl, to scream, to yell, to roar

   üvölt fájdalmában ― to scream with pain

Conjugation

conjugation of üvölt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	üvöltök	üvöltesz	üvölt	üvöltünk	üvöltötök	üvöltenek
		Def.	üvöltöm	üvöltöd	üvölti	üvöltjük	üvöltitek	üvöltik
		2nd-p. o.	üvöltelek	―
	Past	Indef.	üvöltöttem	üvöltöttél	üvöltött	üvöltöttünk	üvöltöttetek	üvöltöttek
		Def.	üvöltöttem	üvöltötted	üvöltötte	üvöltöttük	üvöltöttétek	üvöltötték
		2nd-p. o.	üvöltöttelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	üvöltenék	üvöltenél	üvöltene	üvöltenénk	üvöltenétek	üvöltenének
		Def.	üvölteném	üvöltenéd	üvöltené	üvöltenénk (or üvöltenők)	üvöltenétek	üvöltenék
		2nd-p. o.	üvöltenélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	üvöltsek	üvölts or üvöltsél	üvöltsön	üvöltsünk	üvöltsetek	üvöltsenek
		Def.	üvöltsem	üvöltsd or üvöltsed	üvöltse	üvöltsük	üvöltsétek	üvöltsék
		2nd-p. o.	üvöltselek	―
Infinitive	üvölteni		üvöltenem	üvöltened	üvöltenie	üvöltenünk	üvöltenetek	üvölteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			üvöltés	üvöltő	üvöltött	üvöltendő	üvöltve	üvölthet

Derived terms

• üvöltet
• üvöltés
• üvöltözik

 

(With verbal prefixes):

• beüvölt
• beleüvölt
• elüvölt
• felüvölt

Further reading

• üvölt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN