őzik

See also: -ozik, -ózik, -özik, -őzik, and ö-zik

Hungarian

Etymology

From a root imitating the sound of the space filler during conversation + -zik.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːzik]
• Hyphenation: őzik
• Rhymes: -øːzik
• Homophone: ö-zik

Verb

őzik

1. (intransitive) to umm, to uh (to make a long schwa sound while thinking of the next thing to say)

Conjugation

conjugation of őzik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	őzök	őzöl	őzik	őzünk	őztök	őznek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	őztem	őztél	őzött	őztünk	őztetek	őztek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	őznék	őznél	őzne	őznénk	őznétek	őznének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	őzzek	őzz or őzzél	őzzön	őzzünk	őzzetek	őzzenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	őzni		őznöm	őznöd	őznie	őznünk	őznötök	őzniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			őzés	őző	őzött	―	őzve	őzhet