Thesaurus:發芽
Chinese
editVerb
editSense: to sprout; to germinate; to bud
editSynonyms
edit- 出息 (Hakka)
- 出穎/出颖 (Xiamen Hokkien)
- 出芽 (chūyá)
- 出苗 (chūmiáo)
- 出青 (Hokkien)
- 必目 (Hakka)
- 必筍/必笋 (Hakka)
- 抽筍/抽笋 (Hakka)
- 抽芽 (chōuyá)
- 暴穎/暴颖 (Xiamen Hokkien, Zhangzhou Hokkien)
- 暴筍/暴笋 (Hakka)
- 暴芽 (Hokkien)
- 權輿/权舆 (quányú) (literary)
- 爆穎/爆颖 (pok-íⁿ) (Taiwanese Hokkien)
- 爆芽 (bau4 nga4) (Gan, Zhangzhou Hokkien)
- 生筍/生笋 (Hakka)
- 生芽 (Hakka)
- 發穎/发颖 (Taiwanese Hokkien)
- 發芽/发芽 (fāyá)
- 綻筍/绽笋 (Hakka)
- 萌 (literary, or in compounds)
- 萌動/萌动 (méngdòng)
- 萌發/萌发 (méngfā)
- 萌芽 (méngyá)
- 露苗 (lòumiáo)