abszolút

Hungarian

Borrowed from Latin absolūtus (“complete, unconditional, absolute”), perfect passive participle of absolvō (“loosen, complete”). Later also an internationalism chiefly via German absolut (“absolute”) (see also English absolute, French absolu (“absolute”)).^[1]^[2]

abszolút (comparative abszolútabb, superlative legabszolútabb)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	abszolút	abszolútok
accusative	abszolútot	abszolútokat
dative	abszolútnak	abszolútoknak
instrumental	abszolúttal	abszolútokkal
causal-final	abszolútért	abszolútokért
translative	abszolúttá	abszolútokká
terminative	abszolútig	abszolútokig
essive-formal	abszolútként	abszolútokként
essive-modal	—	—
inessive	abszolútban	abszolútokban
superessive	abszolúton	abszolútokon
adessive	abszolútnál	abszolútoknál
illative	abszolútba	abszolútokba
sublative	abszolútra	abszolútokra
allative	abszolúthoz	abszolútokhoz
elative	abszolútból	abszolútokból
delative	abszolútról	abszolútokról
ablative	abszolúttól	abszolútoktól
non-attributive possessive - singular	abszolúté	abszolútoké
non-attributive possessive - plural	abszolútéi	abszolútokéi

Expressions

abszolút

(informal) absolutely
Synonyms: abszolúte, teljesen, teljes mértékben

Abszolút egyetértek. ― I absolutely agree.

^ abszolút in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN