aszkéta
Hungarian
editEtymology
editFrom the Latin asceta, from the Ancient Greek ἀσκητής (askētḗs, “practitioner, monk”), from ἀσκέω (askéō, “to exercise”).
Pronunciation
editNoun
editaszkéta (plural aszkéták)
Declension
editInflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | aszkéta | aszkéták |
accusative | aszkétát | aszkétákat |
dative | aszkétának | aszkétáknak |
instrumental | aszkétával | aszkétákkal |
causal-final | aszkétáért | aszkétákért |
translative | aszkétává | aszkétákká |
terminative | aszkétáig | aszkétákig |
essive-formal | aszkétaként | aszkétákként |
essive-modal | — | — |
inessive | aszkétában | aszkétákban |
superessive | aszkétán | aszkétákon |
adessive | aszkétánál | aszkétáknál |
illative | aszkétába | aszkétákba |
sublative | aszkétára | aszkétákra |
allative | aszkétához | aszkétákhoz |
elative | aszkétából | aszkétákból |
delative | aszkétáról | aszkétákról |
ablative | aszkétától | aszkétáktól |
non-attributive possessive - singular |
aszkétáé | aszkétáké |
non-attributive possessive - plural |
aszkétáéi | aszkétákéi |
Possessive forms of aszkéta | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | aszkétám | aszkétáim |
2nd person sing. | aszkétád | aszkétáid |
3rd person sing. | aszkétája | aszkétái |
1st person plural | aszkétánk | aszkétáink |
2nd person plural | aszkétátok | aszkétáitok |
3rd person plural | aszkétájuk | aszkétáik |
Related terms
editFurther reading
edit- aszkéta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- aszkéta in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).