beiktat

Hungarian

Etymology

be- +‎ iktat

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛjiktɒt]
• Hyphenation: be‧ik‧tat
• Rhymes: -ɒt

Verb

beiktat

1. (transitive) to inaugurate, install (to admit someone formally into an office, rank or position)

Conjugation

conjugation of beiktat

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	beiktatok	beiktatsz	beiktat	beiktatunk	beiktattok	beiktatnak
		Def.	beiktatom	beiktatod	beiktatja	beiktatjuk	beiktatjátok	beiktatják
		2nd-p. o.	beiktatlak	―
	Past	Indef.	beiktattam	beiktattál	beiktatott	beiktattunk	beiktattatok	beiktattak
		Def.	beiktattam	beiktattad	beiktatta	beiktattuk	beiktattátok	beiktatták
		2nd-p. o.	beiktattalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	beiktatnék	beiktatnál	beiktatna	beiktatnánk	beiktatnátok	beiktatnának
		Def.	beiktatnám	beiktatnád	beiktatná	beiktatnánk	beiktatnátok	beiktatnák
		2nd-p. o.	beiktatnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	beiktassak	beiktass or beiktassál	beiktasson	beiktassunk	beiktassatok	beiktassanak
		Def.	beiktassam	beiktasd or beiktassad	beiktassa	beiktassuk	beiktassátok	beiktassák
		2nd-p. o.	beiktassalak	―
Infinitive	beiktatni		beiktatnom	beiktatnod	beiktatnia	beiktatnunk	beiktatnotok	beiktatniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			beiktatás	beiktató	beiktatott	beiktatandó	beiktatva	beiktathat

Derived terms

• beiktatás

 

Further reading

• beiktat in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• beiktat in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)