Hungarian

edit

Etymology

edit

be- +‎ ismer

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈbɛjiʃmɛr]
  • Hyphenation: be‧is‧mer
  • Rhymes: -ɛr

Verb

edit

beismer

  1. (transitive) to admit (to concede as true)
    Synonyms: bevall, elismer

Conjugation

edit

Derived terms

edit

Further reading

edit
  • beismer in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • beismer in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).