bicepsz

Hungarian

Etymology

From Latin biceps (“double-headed, two peaked”), from bis (“double”) + caput (“head”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbit͡sɛps]
• Hyphenation: bi‧cepsz
• Rhymes: -ɛps

Noun

bicepsz (plural bicepszek)

1. (anatomy) biceps, biceps brachii (the flexor in the upper arm)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	bicepsz	bicepszek
accusative	bicepszet	bicepszeket
dative	bicepsznek	bicepszeknek
instrumental	bicepsszel	bicepszekkel
causal-final	bicepszért	bicepszekért
translative	bicepsszé	bicepszekké
terminative	bicepszig	bicepszekig
essive-formal	bicepszként	bicepszekként
essive-modal	—	—
inessive	bicepszben	bicepszekben
superessive	bicepszen	bicepszeken
adessive	bicepsznél	bicepszeknél
illative	bicepszbe	bicepszekbe
sublative	bicepszre	bicepszekre
allative	bicepszhez	bicepszekhez
elative	bicepszből	bicepszekből
delative	bicepszről	bicepszekről
ablative	bicepsztől	bicepszektől
non-attributive possessive - singular	bicepszé	bicepszeké
non-attributive possessive - plural	bicepszéi	bicepszekéi

Possessive forms of bicepsz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bicepszem	bicepszeim
2nd person sing.	bicepszed	bicepszeid
3rd person sing.	bicepsze	bicepszei
1st person plural	bicepszünk	bicepszeink
2nd person plural	bicepszetek	bicepszeitek
3rd person plural	bicepszük	bicepszeik

Further reading

• bicepsz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bicepsz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).